A SZÍVINFARKTUST MEGELŐZŐ ÁLLAPOT – VITÁLIS KIMERÜLTSÉG
Paul Falger az elsők között ismerte fel az állapot jelentőségét
QUINTESS MÉDIAKLUB, 2009. MÁJUS 19.
A vitális kimerültség állapotának jelentőségét Paul Falger az elsők között ismerte fel. Ezt az állapotot szokatlan mélységű szellemi és fizikai fáradtság jellemzi, amihez rendszerint fokozott ingerlékenység, és a vereség vagy demoralizáltság érzése is társul. A fáradtság érzése olyan átható lehet, hogy kérdőíves vizsgálatnál a vizsgált személyek sokkal jellemzőbbnek találták magukra nézve a „lemerülőfélben lévő elem” kifejezést az egyszerű „fáradtság” kifejezésnél.
Falgerék felfedezése az volt, hogy a szívinfarktust és a szív eredetű hirtelen halált gyakran akár hónapokkal is megelőzi ez fajta különös fáradtság. A legtöbben ezeket az érzéseket egy elhúzódó, megoldatlan problémának vagy valamilyen valós vagy szimbolikus veszteségnek tulajdonítják.
Az emberi szervezetben a stressz reakció az idegrendszer két megkülönböztethető mechanizmusán keresztül jön létre: 1. a szimpatikus idegrendszer-mellékvesevelő és 2.a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese kéreg tengelyen keresztül. Először az 1. rendszer aktiválódik, ez jár az adrenalin-noradrenalin felszabadulással, majd ezt követi a második rendszer aktiválódása, ami a kortizol szint emelkedésével jár. Ezek a mechanzmusok az egészséges szabályozás részei, így alkalmazkodunk akut „vészhelyzet” esetén. A tartós „csúcsrajáratás” azonban a rendszer kimerüléséhez vezet. A hipotézis az, hogy a vitális kimerültség akkor jön létre, amikor a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese kéreg rendszer tartalékai merülnek ki.
A vitális kimerültséget pszichoszociális tényezőkre is visszavezetik, mint például az A-típusú személyiség viselkedésmintája. Az A-típusú személyiségek életét a versengés, a teljesítmény kényszer határozza meg, és közöttük különösen gyakori az inadekvát dühkitörés és ellenségesség, ami az őket érő stressz mennyiségét tovább fokozza, holott ez a fajta attitűd lélektani módszerekkel befolyásolható, a fokozott megbetegedési kockázat csökkenthető.
Sok koronária-beteg fordul orvoshoz a fáradékonysággal, nemcsak azért, mert a rendkívüli kimerültség és a vele járó ingerlékenység új, meglepő és aggasztó a számára, hanem azért is, mert az örökös fáradtság a karrierjét is megkérdőjelezi. Ezért az orvos-beteg találkozások klinikai tapasztalatai alapján a szerzők javasolják a kardiológusoknak és az egészségügyben dolgozóknak, hogy ha a beteg fáradtságra panaszkodik, kérdezzenek rá, nem ingerlékenyebb-e a szokottnál, nem érzi-e depressziósnak magát – ezzel is egészítsék ki a kórképet. Ha a beteg depressziós, a gyógyszeres kezelés is szükséges lehet. Ne magyarázzák meg, hogy mi okozza a rendkívüli fáradtságot, mert az okokat még magunk sem mindig ismerjük, és a megalapozatlan összefüggések hátráltathatják az adekvát kezelést és a gyógyulást. Kérdezzenek rá a betegnél, mennyit pihen, mennyit mozog. Az alvás és a szieszta sokak szemében időveszteség, a mozgás hiánya pedig fokozza a fáradtság-érzetet. Ne csak végső esetben utalják a klinikai pszichológushoz vagy pszichiáterhez a beteget, mert a pszichológiai tanácsadás csökkentheti a kimerültségérzetet.
Felhasznált irodalom:
1. A. Appels, P. R. J. Falger And E. G. W. Schouten
vital exhaustion as risk indicator for myocardial infarction in women
Journal of Psychosomatic Research, Vol. 37, No. 8, pp. 881 890, 1993.
2. Ad Appels
Exhaustion and coronary heart disease: the history of a scientific quest
Patient Education and Counseling 55 (2004)
3. Nuri Bages; Ad Appels; Paul R. J. Falger
Vital Exhaustion as a Risk Factor of Myocardial Infarction: A Case-Control Study in Venezuela
International Journal of Behavioral Medicine, Volume 6, Issue 3 July 1999 , pages 279 - 290